Smithsonian Folklife Festival - Washington D.C. (06.26-07.07.2013)

 Minnesotai Magyarok képviseletében önkéntesként a Smithsonian Folklife Festival-on

Idén óriási megtiszteltetésben volt része Magyarországnak: a Washington DC-i Smithsonian Intézet Magyarországot választotta 1967 óta megrendezett folklór fesztiváljának 2013-as díszvendégévé. Az évente megrendezett fesztivál a Washington Emlékmű és a Capitolium között, a National Mall-on kap helyet, és óriási szerepe van, hiszen a látogatók száma minden évben közel 1 millió fő, a sajtónyilvánossága pedig 40 millió embert ér el.

Szerencsére idén sem volt ez másképp. A június 26-tól július 7-ig tartó fesztivál óriási sikert aratott mind az amerikai, mind a magyar és magyar származású látogatók körében. Hivatalos rekordokról is be lehet számolni: a július 4-én, azaz a Függetlenség Napján eladott ételek és italok mennyisége felülmúlt minden eddigi csúcsot.

A fesztivál minden évben rengeteg segítséget kap az önkénteseitől, akik közül többen évről évre visszajárnak. Az önkéntesek különböző területeken segédkeznek, ebben az évben például részt vehettek a One World, Many Voices, a The Will to Adorn és a Hungarian Heritage: Roots to Revival programokban, de részt vehettek a filmezésben, a fotózásban, a szelektív hulladékgyűjtésben és más területeken is.

A 2013-as fesztivál természetesen sok Amerikában élő magyar önkéntest is vonzott: voltak közülük, akik csak ideiglenesen tartózkodnak az országban, de voltak olyan lelkes jelentkezők is, akik már itt születtek, vagy itt nőttek fel. A fesztivál szempontjából az ittlétemet nem is lehetett volna jobb időpontra időzíteni, mert így szerencsére én is megélhettem, milyen egy ennyire nagyszabású, szabadtéri, ingyenes fesztiválon dolgozni, egy magyar programon, az Amerikai Egyesült Államok fővárosában!

A magyar önkénteseknek természetesen a magyar programban vették legnagyobb hasznát: a fő feladatok között volt a kézművesek segítése, a munkájuk ismertetése angol nyelven, valamint az érdeklődő kérdések megválaszolása.
Én általában a gyerekeket foglalkoztató részre voltam beosztva és a fő feladatom az volt, hogy felügyeljem őket és segítsem őket a különböző népi játékok használatában. Ezen kívül előfordult az is, hogy a táncosoknak segítettem az öltözésben - hiszen volt, hogy alig pár percük volt egyik népviseletből a másikba bújni -, vagy a kézművesek, például a kalaposmester tevékenységét mutattam be az érdeklődőknek.

Így, hogy közel minden nap jelen voltam a fesztiválon, szerencsére volt alkalmam és időm benyomásokat, élményeket szerezni és véleményt formálni. Azt gondolom, a megszervezett programban és a meghívott előadókban nem volt hiba: a 25 fős néptánccsoport kimondottan erre az alkalomra lett összehozva, természetesen a legjobb magyar néptáncosokból, Fitos Dezső és Diószegi László vezetésével; a zenészek között olyanok léptek fel, mint Szalonna és bandája, a Parno Graszt, vagy a Magyarpalatkai Banda; a 30 kiutazó kézművest pedig a Népművészeti Egyesületek Szövetsége segített kiválogatni. A Magyarországról érkezett delegáción kívül a programot az amerikai és a kanadai magyar közösséget néptánccsoportjai is színesítették.

A főleg a Danubia színpadon zajló szórakoztató táncos, zenei programokon kívül az ismeretterjesztés is helyett kapott, az úgynevezett "Heritage House"-ban egymást követték a "beszélgetős" programok hagyományokról, tájegységekről, viseletekről, tánctípusokról.

A magyar kultúrának természetesen szerves része a gasztronómia is, ezt is rendesen kihasználták a szervezők. A Budapest Bistro és a Tokaj Tavern magyar ételeket és italokat kínált, de volt egy látványkonyha is, ahol egész nap lehetett figyelni, ahogy a meghívott vendégek lángost vagy bejglit sütnek, húslevest vagy pörköltet főznek.

A programról, meghívott vendégekről egyértelmően elmondhatjuk, hogy színvonalas, változatos és interaktív módon mutatta be a magyar néphagyományt, olyan módon, ami a 21. században is azonnal megfogja és magával ragadja az embert. Minden látogató érdeklődve fogadta a programokat és az előadásokat, rengeteget kérdeztek, kipróbálták a kézműves lehetőségeket, órákig szórakoztatták magukat - kicsik és nagyok egyaránt - a népi gyermekjátékokkal. Öröm volt a saját bőrömön megtapasztalni és megélni, hogy ebben az állítólag egyre érdektelenebb, csak számítógépes játékokkal és internettel kielégíthető társadalomban mégis még mennyi nyitott, érdeklődő ember van, és hogy még az amerikaiak is milyen könnyen és hosszú időre megfoghatóak és leköthetőek a magyar népi hagyományok és kultúra interaktív bemutatásával. Néptáncos létemre sosem láttam még ennyi embert önfeledten, minden gátlás - és előzetes tudás - nélkül moldvai táncot járni egy főváros közepén, vagy ovációval, tapssal és éljenzéssel fogadni a táncosok esti gáláit.

A magyar kultúra Washingtonban mindenkit meggyőzött! Egy amerikai bácsi lelkesen mesélte nekem, hogyan vették át az amerikai cowboyok Kossuth kalapját, egy másik, szintén amerikai úr kérte, hogy adjuk át a táncosoknak gratulációját, és hogy ezek után mindenképpen meg akarja látogatni az országunkat. De az itt élő magyarok szemében is láttuk az örömkönnyeket a büszkeségtől… Többen jöttek oda hozzánk büszkén újságolva, hogy bizony nekik is vannak magyar gyökereik, bár a szülőváros nevét már nem tudták úgy kiejteni, hogy azt mi is értsük.
Bizony, ilyenkor erősödik meg az ember identitása igazán! Idegen környezetben megélni a saját, összetett, változatos, színvonalas, megismételhetetlen kultúránkat és látni, ahogyan ez másokat, addig ettől idegeneket is beszippant… Az embernek nem marad más választása, mint büszkének lenni a magyarságára.

Boldog Anna

Videók a kulisszák mögül:
1. Afterparty 1.
táncolnak: Boldog Anna és Berecz Isván, a Fölszállott a Páva 2012 szólótánc nyertese

Zenél: Heveder Zenekar
Helyszin: Magyar Nagykövetség, Washington DC

2. Afterparty 2. - A vendégművészek szálláshelyén késő este rögtönzött össznépi zenélés és mulatozás
Zenél: Parno Graszt Zenekar

3. Kézművesvásáron rögtönzött citerabemutató